2. fejezet- Eltévedtünk..

-Hééj Sophie.. ez nem Párizs...

-Hogy miiiii?!- kérdezte kétségbeesetten Sophie.

-Nézd, ott a London Eye...Londonban vagyunk??..

-Honnan tudjam?!- kérdezte idegesen Sophie.

-Jó, nyugi, majd kitalálunk valamit..valószínüleg elnéztük a járatot.-válaszolt higadtan Ellie.

-De hogy nyugodhatnék meg, ha Londonban vagyunk?!- kérdezte az idegességtől könnyes arccal Sophie. Tehetetlennek érezték magukat , nem tudták mit csináljanak egy ilyen nagy és ismeretlen városba.-Se szállásunk se pénzünk nincs.. át kéne váltani az eurót..

-Jó ötlet.. elmegyünk pénztváltani ,de elöbb kérdezzük meg mikor indul gép legközelebb Párizsba. Hátha indul holnap gép és azzal elmegyünk, okés?

-Rendben , induljunk –mondta Sophie nyugodtabb hangon.

*pénztárnál*

-Jó napot ! Azt szeretnénk megkérdezni, mikor indul a legközelebbi gép Párizsba?-kérdzte Sophie.

-Sziaztok! öö.. mindjárt megnézem…Á meg is van .Holnap 4 –kor indul gép.

-Ó, az tökéletes lenne –örültek meg mindketten.

-Sajnálom lányok ,de most nézem hogy a járatra a jegyek elfogytak.-A lányok arcáról egyből lefagyott a mosoly.- Legközelebb 3 nap múlva vásárolhattok jegyet.

-Értjük. Köszönjük.- mondta Ellie és elhagyták a pénztárat.

-Akkor most mit csináljunk?-kérdezte csalódottan Sophie.

-Fogalmam sincs…menjünk el pénzt váltani aztán üljünk be egy kávézóba, ott majd átgondoljuk a dolgokat.

*a kávézóban*

.

-Én Vanilatte-t kérek –mondta Ellie.

-Én is –tette hozzá Sophie.

-2 perc és hozom a rendelést.-mondta a pincér és elment.

-Akkor mit csináljunk?-kérdezte kicsit idegesen Sophie látszott rajta, hogy kétségbe esett volt.

-Nem tudom .., de fel a fejjel !! Van 3 napunk Londonban .-kacsintott Ellie.

-Nem értem , hogy tudsz ilyen nyugodt lenni amikor itt vagyunk szállás nélkül Londonban-értetlenkedett Sophie. Mielött Ellie válaszolhatott volna, meghozták a rendelésüket.Miután elment a pincér, Ellie megszólalt:

-Én örülök, hogy itt vagyunk Londonba .-válaszolt mosolyogva Ellie.-De figyelj, emlékszel 1 éve voltunk sulival és ott egy olcsó motelbe szálltunk meg. Mi lenne ha elmennénk oda?

-Tudod a címet?-csillant fel Sophie szeme.

-Csak az utcát.-mondta Ellie. Igyuk meg és menjünk.

Mikor megitták nagynehezen fogtak egy taxit, Ellie bedigtálta az utcanevet és elindultak. Egész úton feszült csend volt az autóban. Mikor megállt a taxi, kiszálltak, kivették a csomagjaikat és csak csendben álltak egymás mellet mikor Ellie megszólalt - rossz helyen vagyunk...- Sophie-t már a sírás kerülgette és könnyes szemmel fordúlt Ellie-hez.

-Most mit csináljunk?

-Kérjünk segítséget a taxistól- megfordultak, de látták, hogy a taxis már elment. Sophie-nak ez volt az utólsó csepp. Lerogyott a földre, fejét kezébe temette és úgy sírt. Még soha nem sírt ennyire. Elveszettnek érezte magát és össze volt zavarodva. Ellie legugolt mellé és pár perc csend után megszólalt - Mi lenne, ha szállást kérnénk valakitől? - Sophi felnézett, letörölte könnyeit, erőt gyüjtött és felállt. Elindultak a legközelebbi házhoz, ami nagyon szép volt. Ellie félénken felemelte a kezét, és kopogott. Kis idő múlva ajtót nyitott egy ismerős arc. Ismerős volt, de nem tudták, honnan.