-Hogy
miiiii?!- kérdezte kétségbeesetten Sophie.
-Nézd, ott a
London Eye...Londonban vagyunk??..
-Honnan
tudjam?!- kérdezte idegesen Sophie.
-Jó, nyugi,
majd kitalálunk valamit..valószínüleg elnéztük a járatot.-válaszolt higadtan
Ellie.
-De hogy
nyugodhatnék meg, ha Londonban vagyunk?!- kérdezte az idegességtől könnyes
arccal Sophie. Tehetetlennek érezték magukat , nem tudták mit csináljanak egy
ilyen nagy és ismeretlen városba.-Se szállásunk se pénzünk nincs.. át kéne
váltani az eurót..
-Jó ötlet.. elmegyünk
pénztváltani ,de elöbb kérdezzük meg mikor indul gép legközelebb Párizsba. Hátha
indul holnap gép és azzal elmegyünk, okés?
-Rendben ,
induljunk –mondta Sophie nyugodtabb hangon.
*pénztárnál*
-Jó napot !
Azt szeretnénk megkérdezni, mikor indul a legközelebbi gép Párizsba?-kérdzte
Sophie.
-Sziaztok! öö..
mindjárt megnézem…Á meg is van .Holnap 4 –kor indul gép.
-Ó, az
tökéletes lenne –örültek meg mindketten.
-Sajnálom
lányok ,de most nézem hogy a járatra a jegyek elfogytak.-A lányok arcáról
egyből lefagyott a mosoly.- Legközelebb 3 nap múlva vásárolhattok jegyet.
-Értjük.
Köszönjük.- mondta Ellie és elhagyták a pénztárat.
-Akkor most
mit csináljunk?-kérdezte csalódottan Sophie.
-Fogalmam
sincs…menjünk el pénzt váltani aztán üljünk be egy kávézóba, ott majd
átgondoljuk a dolgokat.
*a kávézóban*
.
-Én
Vanilatte-t kérek –mondta Ellie.
-Én is –tette
hozzá Sophie.
-2 perc és
hozom a rendelést.-mondta a pincér és elment.
-Akkor mit
csináljunk?-kérdezte kicsit idegesen Sophie látszott rajta, hogy kétségbe esett
volt.
-Nem tudom
.., de fel a fejjel !! Van 3 napunk Londonban .-kacsintott Ellie.
-Nem értem ,
hogy tudsz ilyen nyugodt lenni amikor itt vagyunk szállás nélkül Londonban-értetlenkedett
Sophie. Mielött Ellie válaszolhatott volna, meghozták a rendelésüket.Miután
elment a pincér, Ellie megszólalt:
-Én örülök,
hogy itt vagyunk Londonba .-válaszolt mosolyogva Ellie.-De figyelj, emlékszel 1
éve voltunk sulival és ott egy olcsó motelbe szálltunk meg. Mi lenne ha
elmennénk oda?
-Tudod a
címet?-csillant fel Sophie szeme.
-Csak az
utcát.-mondta Ellie. Igyuk meg és menjünk.
Mikor
megitták nagynehezen fogtak egy taxit, Ellie bedigtálta az utcanevet és
elindultak. Egész úton feszült csend volt az autóban. Mikor megállt a taxi,
kiszálltak, kivették a csomagjaikat és csak csendben álltak egymás mellet mikor
Ellie megszólalt - rossz helyen vagyunk...- Sophie-t már a sírás kerülgette és
könnyes szemmel fordúlt Ellie-hez.
-Most mit
csináljunk?
-Kérjünk
segítséget a taxistól- megfordultak, de látták, hogy a taxis már elment.
Sophie-nak ez volt az utólsó csepp. Lerogyott a földre, fejét kezébe temette és
úgy sírt. Még soha nem sírt ennyire. Elveszettnek érezte magát és össze volt
zavarodva. Ellie legugolt mellé és pár perc csend után megszólalt - Mi lenne,
ha szállást kérnénk valakitől? - Sophi felnézett, letörölte könnyeit, erőt
gyüjtött és felállt. Elindultak a legközelebbi házhoz, ami nagyon szép volt.
Ellie félénken felemelte a kezét, és kopogott. Kis idő múlva ajtót nyitott egy
ismerős arc. Ismerős volt, de nem tudták, honnan.