8.fejezet-Talán lesz ebböl valami.

Sziasztook:))
Bejelentés.!! A következő fejezetet minimum 2 komi után tesszük fel:))Mert szeretnénk visszajelzést kapni, hogy jó-e amit írunk:)Jó olvasást :Dxx

-Oh köszi akkor menjünk-mondta Sophie.
A többiek haza indultak Sophie és Liam pedig a kávézó felé vették az irányt.
*Útközben*
 -Mesélj magadról valamit, alig ismerlek! -kérte Liam.
-Mire vagy kiváncsi?
-Mindenre.

-Hát őő.. Szabó Zsófinak vagyok, de mindenki csak Sophine-nak hív. Nincs testvérem, de Ellie-t annak tekintem.
-Mióta vagytok barátok?
-Amióta megszülettünk - mosolygott Sophie. - A szüleink nagyon jóba voltak.
-Már nincsenek? - csodálkozott Liam.

-Igazából.. Tudod... - kereste a szavak Sophie. Nagyon nehéz volt neki erről beszélni. - Amikor 5 éves voltam, anyáék nyaralni mentek Spanyolországba. Apa imádta azt az országot, így minden évben odarepültek. Én is velük akartam menni, de nem engedték. Anya adott egy nyakláncot, hogy ha hiányoznának, csak nézzek rá, és ők a gyöngyből visszanéznek rám - Sophie-nak már könnyes volt a szeme. Liam átöltelte.
- Nem kell elmesélned, ha nem akarod...
-Most már elkezdtem.. Szóval én addig a nagyszüleimhez mentem. Egyik este mesét néztem, és a nagyi  könnyes szemmel jött be a szobába. Kirázott a hideg, mert még sose láttam ilyennek. Leült velem szembe, Belenézett a szemembe, megfogta a kezem és azt mondta, hogy anyáék már a felhők között vannak. Nem értettem. Azt hittem, már repülnek haza, ezért megörültem, de nagyi mondta, hogy nem. Azt mondta anyáék meghaltak. Ezrével potyogtak a könnyeim. Beültem a nagyi ölébe, és csak sírtunk. Tudtam, hogy mit jelent a halál. Mert a kutyám is meghalt, amikor 4 éves voltam, szóval felfogtam, hogy sosem láthatom őket  többé, nem ölelhetem meg őket, nem fognak esti mesét olvasni, és nem mondják többé, hogy "szeretlek."
Liam megállt, megfogta Sophie vállát, felé forditotta, mélyen a szemébe nézett, letörölte könnyeit és szorosan megölelte.
-Úgy sajnálom - suttogta a fülébe, alig hallhatóan Liam.
-Ez van.. - szipogott Sophie. - Már..már hozzászoktam - és magára erőltetett egy mosolyt. - Most te mesélj magadról!
-Liam James Payne vagyok. Augusztusba leszek 19. éves és imádom a teknősöket. 2 nővérem van Ruth és Nicola. Wolverhampton-ban születtem.- mesélt volna tovább, de megérkeztek a kávézóba, és a pultostól megkérdezték, hogy találtak-e egy telefont. A pultos benyúlt a pult alá, és előszedte Sophie mobilját.
-Ez az! Köszönöm! - mosolygott Sophie.
-Akkor mehetünk is haza. - ajánlotta Liam.
*Hazafelé Sophie szemszöge*
-Figyelj! Ami az üvegezést illeti, bocs, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak.
-Ohh.. szóval emlékeztek rá....
-Igen,  miért mit hittél?-csodálkozott Liam.
-Hát..mivel részegek voltatok azt gondoltuk elfelejtettétek.
-Én nem voltam részeg, nem ihatok alkoholt.
-Mi?Miért?
-Csak 1 vesém van.
-Értem.. akkor felejtsük el.-mosolyogtam, de legbelül nem akartam elfelejteni, erre bólintott majd halkan motyogott valamit, amit nem értettem.
Láttam  Liam-en, hogy nagyon néz valamit majd egyszer csak elkapta a karom és elkezdett futni.
-Mit csinálsz?-kérdeztem ziháltan.
-Paparazzik!!
Csak futottunk megállás nélkül már alig kaptam levegőt mikor befordultunk egy szűk utcába és végre megálltunk, én a térdemre támaszkodva lihegtem míg Liam csak állt.
-Mi az, te nem fáradtál el?-értetlenkedtem.
-Már hozzá szoktam-nevetett.-Gyere, ismerek egy rövidebb utat a házhoz.
Elindultunk, az út további része csöndben telt, majd megérkeztünk.Az ajtó előtt megálltam, szembe fordultam Liam-el, megköszöntem, hogy elkísért majd nyomtam egy puszit az arcára. Beléptünk a házba, a többiek valamilyen filmet néztek, köszöntem nekik és közéjük ültem. Mikor a filmnek vége lett, elmentünk aludni.
*Ellie szemszöge*
Hajnali 3 körül felriadtam, mert hangokat hallotam a konyhából. Nem akartam Sophie-t felébreszteni, ezért egyedül mentem le, de a biztonság kedvéért magammal vittem egy dezodort. Mikor leértem, láttam, hogy ül valaki az asztalnál, de nagyon sötét volt, nem ismertem fel. Csöndben  mögé lopóztam, és megütöttem a vállát, hogy forduljon felém, és az arcába fújtam.
-Áááá, hülye vagy?! Miért csináltad?!?! - hallottam egy ismerős hangot, Harry volt az.
-Jajj, ne haragudj, azt hittem, egy betörő vagy..
-Á nem baj, de ez az izé nagyon csíp.-dörzsölte a szemét Harry.
-Várj, hozok egy rongyot.- És már szaladtam egy vizes rongyért. Találtam egy rongyot, gyorsan bevizeztem és már mentem is vissza Harry-hez. -És te mit keresel lent hajnali 3 kor?
-Nem tudtam aludni és megéheztem. Amúgy nincs kedved medencézni?-mosolygott rám Harry.
-Ilyenkor?-furcsáltam.
-Miért ne?!
-Végülis, menjünk, csak átöltözök.Majd csendben fölszaladtam. Mire leértem Harry már kint várt a medencénél.
-Ugorjunk be eggyüt.-mondta.
-Okéé. 3 -ra . 1...2....3...-és beugrottunk a vízbe.-Jesszus, de hideg
-Gyere ide.-mondta Harry majd magához ölelt.-Így már nem fázol?-mosolygott.
-Nem.-mondtam elpirulva. Egyre közeledett az arca az enyémhez, már csak pár centi választott el, de én gyorsan elhúztam a fejem.- Ez gyors.